Nehéz elindulni, kilépni egy gyötrő állapotból, és még nehezebb segítséget kérni, ha már egymással sem találjuk a hangot, nem kapunk érzelmi támogatást a másiktól, és mi sem tudunk már pozitív érzelmeket közvetíteni. Vágyunk ugyan a harmóniára, de újra ugyanazokba a rossz kommunikációs csapdákba esünk, amikből nem sikerül kilépnünk.
Gyakran halogatják a segítségre szorulók a párkapcsolati foglalkozást. Egyszerűbb dolgunk lett volna, ha időben jelentkeznek, nem, pedig akkor, amikor már sorozatos kudarcok és egymásnak okozott sérelmek után kellett valamit kezdeni egy már-már lehetetlen helyzettel.
Legyen biztos benne, hogy minél előbb kezdi el a párkapcsolati foglalkozást, annál több esélye van a megoldásra.
A párkapcsolati foglalkozás során az ember elsajátítja azt a tudást, hogyan kell megfogalmazni az érzéseit és nehézségeit, hogyan kell meghallgatni, odafigyelni a párjukra. Úgy tudok segíteni a párkapcsolati problémák megoldásában, hogy újfajta viselkedésmintákat mutatok.
A problémák nagy részének hátterében pszichés feszültségek, tudattalan konfliktusok rejlenek. A párkapcsolati foglalkozás során ezek feltárása és feldolgozása a cél, hogy új és kellemesebb viselkedési modelleket tudjunk megvalósítani.
Mennyi ideig kell járni párkapcsolati foglalkozásra?
Számít a probléma jellege és mélysége, az Ön megoldás iránti vágya, és együttműködési készsége.
Az eredményt nem ingyen adják, azért meg kell dolgoznia.
A párkapcsolati foglalkozások egyedisége és hatékonysága abban áll, hogy nyíltan, tisztán beszélünk arról, ami van. Aktív, konstruktív közös munkáról van itt szó. Olyan pároknak szól, akiknél valamilyen okból nem működik jól a társkapcsolat vagy felmerült a válás gondolata, de nem biztosak döntésükben. Akik még egyszer átgondolnák, meg lehet-e menteni kapcsolatukat? Újra tudnak-e építeni egy örömteli közös életet?
Azt tapasztaltam, hogy a párkapcsolatok terén két igazán nagy hibát lehet elkövetni. Túl hamar kilépni belőlük, mert már régi, rossz és bízni valami (valaki) újban, jobban, érdekesebben. Vagy túl sokáig benne maradni, még akkor is, amikor már jól látszik, hogy értelmetlen és a kapcsolat lényege a megalkuvás, az önfeladás.
Kilépek könnyedén és gyorsan, majd egy idő után azt érzem, ugyanott vagyok. Csak a külső kereteken változtattam, belül nem. Mástól vártam, hogy megoldja az életem.
Hagyom magam egy olyan életet élni, amiben el kell fogadnom azt is, ami nem jó, ami fáj, mert még ez is jobb, mint döntéseket hozni vagy egyedül maradni. Mi lesz, ha ennél is rosszabb jön? A félelem motivál. Megint nem tettem semmit.